2022. ápr.
10
  A világító bogarak titka
Kategória: Termeszetvédelem - Közzétette: Erno
szerző:Baba

Vannak különleges bogarak, amelyek testét fémes fénnyel világító kitin páncél takar. Az emberi szem számára a páncélról visszaverődő fény érdekes alakzatokat, és fényeket jelenít meg. Ez a kitin különleges szerkezetének köszönhető.



Az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékén egyes fémfényű bogarak kitinpáncéljának fényvisszaverését vizsgálják a kutatók. Az érdekes csillogás egyáltalán nem festékanyagnak köszönhető. A kitinpáncél szerkezete és a fény kölcsönhatásából adódik az ember számára oly elképesztő és megnyerő jelenség. Ma már tudjuk azonban, hogy a megfelelő módszerrel az emberi szem számára is láthatóvá tehető a bogarak csillogáson túli különleges mintázata. Az eszköz viszonylag egyszerű, a fizikaszertárókból jól ismert polárszűrő, amely a poláris fény különböző síkban (vagy rendszer szerint) rezgő részeit kiszűri. Itt olyan cirkuláris polárszűrőket használnak, amelyek vagy a jobbra, vagy csak a balra cirkulárisan poláris fényt engedik át. Ezek alapján egy ránézésre hasonló hazai faj, a pompás rózsabogár és egy trópusi rózsabogár faj különbsége azonnal látható, míg a trópusi faj a jobbos és a balos cirkuláris polárszűrőn keresztül is zöldnek látszik, a hazai pompás rózsabogár csak a balos szűrőn keresztül tűnik zöldnek, a jobbos szűrővel teljesen elfeketedik.

E különös jelenség hátterében a kitinpáncélok mikroszerkezetének különbözősége áll. Mivel a kitinpáncél szerkezete az állat pusztulása után sem változik, a jelenség nem csak élő állatokon vizsgálható. Az utóbbi években magyar fizikusok vizsgálták a szkarabeuszok kitinpáncéljának fényvisszaverő képességét. Ehhez különböző fénnyel világították meg az állatokat. Hegedüs Ramón, az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékének biofizikusa egy számítógépes program alapján a bogarak különleges, egyedi mintázatát is láthatóvá tette (ezért a kutatásáért részesült ifjúsági Bólyai-díjban).

A tudományos érdekesség mellett a felfedezéseknek már gyakorlati felhasználása is van. Japán kutatók nanotechnológiai módszerekkel létrehozták azt a struktúrát, amely a szkarabeusz bogarak kitinpáncéljában megfigyelhető, így a bogarak természetes fémfényét utánzó bevonatokat tudnak létrehozni. A felfedezést jól hasznosíthatja például az autóipar, - a gyakorlati megvalósításra azonban még várni kell. Az új autófény kidolgozása azonban mintegy "melléktermék". A kutatók a jövőben azt igyekeznek kideríteni, hogy mi a funkciója ennek a különleges fényvisszaverő képességnek. Mert az biztos, hogy ezeknek a szép bogaraknak az élete még számos titkot rejteget.
(Forrás:zsiráf portál)

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Egy titokzatos fénylény

A szentjánosbogár

Talán sokak emlékeiben benne él az a kis zöld világító valami, amit egyszer csak felfedezni véltek az éjszaka sötétjében a könnyű nyári estéken folytatott séták alkalmával. De mit is látunk ilyenkor? Egy bogarat. De milyen bogár is az, ami világít?
Ez a bogár nappal egy teljesen közönséges bogár látszatát kelti csupán, de amint beköszönt az éjszaka, na akkor változik csak át igazi jelenséggé!
A szentjánosbogárból számos faj létezik, a legtöbb fénylő rovartól az különbözteti meg, hogy ő szárnyas.

Miért világítanak?
Két okot tudunk felsorolni erre magyarázatként.

Az első a figyelem felhívása egymásra párzáskor, a második ok pedig, a zsákmány elejtésére szolgál. Ami a szaporodást illeti a szentjánosbogárnál nincs „átjárás” a fajok között, vagyis minden bogár csakis a saját faján belül tud szaporodni, és így még a fényjelzésük is fajonként eltérő.
De itt jön egy kis rafináltság a képbe, ugyanis egyes fajok nőstényei képesek utánozni egy másik faj villanásait, odavonzva ezzel a hímet, majd gonosznak tűnő módon dolguk végeztével egyszerűen felfalják azt.

Hogyan világít?
Erre a célra szolgáló külön szervvel rendelkeznek, amely a hasuk alatt található. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Oxigén, víz, luciferinre, és egy luciferáz nevű enzim segítségével oldják meg a világítást, és ha már nincs szükségük rá, az oxigénfelvétel megszakításával egyszerűen „kikapcsolják” azt.
A szentjánosbogarak fénye általában szakadozó és fajtánként változó mintázatban villog.

Egy amerikai csapat kimutatta, hogy a szentjánosbogarak fényének ki és bekapcsoló szerepét egy egyszerű salétromsav-oxid (NO) molekula játssza.
Ez egy újabb példa arra, hogy az NO milyen fontos szerepet játszik a biokémiában.
Az embernél ez a molekula létfontosságú a vércsatornák kitágításában. Része van a férfiak erekciójának segítésében is, melyet a modern impotencia elleni gyógyszerekben is felhasználnak, mint például a Viagra.
A kísérletek során valahányszor salétromsav-oxidot adagoltak egy-egy bogárnak azok majdnem folyamatosan világítottak és azonnal elhalványultak amint megvonták tőlük a szert.

Részletes tanulmányok bemutatják, hogyan is termeli a szentjánosbogár a saját salétromsav-oxidját a lámpásaik végén lévő levegőcső végénél sorakozó sejtekben. A molekula oxigén fogyasztó összetevőket hoz létre a lámpás fényképző sejtjei szélén, ez lehetővé teszi az oxigénnek, hogy a sejtek belsejébe jusson és reakcióba lépjen az ott található kémiai anyagokkal, melyekkel fényt képez. Amikor a molekula kikapcsol az oxigén “kapuk” újra működésbe lépnek és a fény kialszik. Az egész folyamat csupán ezredmásodperceket vesz igénybe.

“A szentjánosbogár rendkívül ritka tehetséggel rendelkezik pontosan időzített és gyors fénysorozatok előállításában.” – mondta Sara Lewis, az egyik kutatótárs. Ez az adottság lehetővé tette a szentjánosbogaraknak egy fénykommunikáción alapuló, választékos udvarlási rendszer kialakítását.
A rovarok két éven keresztül élnek lárvaként a földben és felnőttként csupán két hetet, azaz 14 éjszakát töltenek a felszín felett repülve, villódzva. Ennyi az életük és ennyi idejük van a párzásra. Számukra ez egy nagyon rövid és nagyon heves időszak.

Sajnos ma már kihalófélben vannak
Sok kártékony rovart elfogyasztanak így igen hasznosak. Napjainkban viszont mivel a levegő és a víz szennyezettsége fokozatosan nő, ezért egyre kevesebb példány képes a fennmaradásra és már alig láthatóak ezek a különleges repkedő fénybogarak.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

2021. febr.
04
  Méhecske hotelekkel védhetjük a beporzó rovarokat
Kategória: Termeszetvédelem - Közzétette: crafty
A magányosan élő méhek és darazsak szaporodását segítő természetvédelmi eszközök, “méhecske hotelek”, vagy más néven “darázsgarázsok” elhelyezésére biztat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Az MME szerdai közleménye szerint a természetvédelmi eszköz már kora tavasztól segítheti a szelíd beporzók szaporodását, ezért azt február végéig érdemes elkészíteni és kihelyezni.


A házi méhek faodvakat, kaptárakat igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat.
Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét – írják a természetvédők.

Ilyen bölcsőkamra biztosítható számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel.
Ez lehet például egy 10-4 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli, de építhető szekrényes méhecskehotel is.

Az úgynevezett művészméhek közé többnyire a magányos életmódot folytató fajok tartoznak. Fejük jellegzetesen nagy,
(fotó: wikipedia.org, Lycaon
)

A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. Ezért a méhecske hoteleket február második felében, március elején érdemes kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje.

A természetvédők szerint a méhecske hotelek, amelyek akár óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében is elkészíthetőek, márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak.
A rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról is megfigyelhetik az állatbarátok.

forrás:/mti/
Hozzászólás kikapcsolva
Nyomtatóbarát változat Hír létrehozása pdf formátumban
2020. dec.
27
  Megtalálták a csúcsragadozót Románia pokoli barlangjában
Kategória: Termeszetvédelem - Közzétette: crafty
A Fekete-tenger közelében fekvő romániai Movile-barlangban az élet nagyjából 5,5 millió éve fejlődik külön. A 20 méterrel a felszín alatt húzódó üreg meleg, elviselhetetlenül párás levegője alig tartalmaz oxigént, ugyanakkor az ember számára mérgező gázokkal van tele. A pokoli barlangban eddig 51 állatfajt azonosítottak, szakértők egy csoportja pedig most megtalálhatta a különleges ökoszisztéma csúcsragadozóját – írja a Live Science.

A Cryptops speleorex, azaz a barlang királya, egy mérgező százlábú.
Az állat csak 52 milliméter hosszú, de így is a legnagyobb ragadozó a barlangban.




A romániai Movile-barlang bejárata (fotó: Merten Snijders, forrás: GettyImages)

A különleges környezet 1986-os felfedezése óta csak kevés szakértő merészkedett le az üregbe. A belépés után egy hosszú, keskeny és kanyargós alagút kezdődik, amely egy tóhoz vezet. Innen az utat víz alatt kell folytatni a vaksötét járatokon át, melyek különálló, száraz részekhez vezetnek.

Cryptops speleorex (fotó: Mihai Baciu/GESS Lab Mangalia)

A barlang 51 ízeltlábúja közül 34 a bolygón csak itt fordul elő.
A most leírt százlábú barnás-sárgás, lábain pedig fűrészfogra emlékeztető kinövések találhatóak.

Úgy tűnik, ez a ragadozó áll a helyi tápláléklánc csúcsán. A Varpu Vahtera, a Turkui Egyetem munkatársa vezette csapat úgy gondolja, hogy a faj évmilliók óta külön fejlődik a felszínen fellelhető rokonaitól.

forrás:/24.hu/


Hozzászólás kikapcsolva
Nyomtatóbarát változat Hír létrehozása pdf formátumban
2019. márc.
19
  Sírva búcsúzott gazdáitól a menhelyre száműzött kutyus
Kategória: Állatvédelem - Közzétette: crafty
A kutya gazdái azért szabadultak meg tőle, mert a lakásuk alkalmatlan volt arra, hogy egy ekkora mozgásigényű kutyát befogadjon. Egy New York-i épület 18. emelete nem alkalmas egy kutyának, főleg ha a liftben más kutyákkal is találkozhat. Astra nem viseli jól a szűk tereket, de ha még egy másik kutyával is meg kell osztania az apró liftet, akkor teljesen kikel magából. A gazdik ezzel nem tudtak mit kezdeni, ezért két hónap után visszavitték a menhelyre ahonnan hozták.



A végső búcsút Astra nagyon rosszul viselte. A menhely egyik dolgozója megörökítette a nehéz pillanatokat, amit ő is csak könnyes szemmel tudott végignézni. A kutyus először még reménykedve pillantott ki az ablakon, hátha gazdái visszatérnek, majd mikor rájött, hogy sosem látja viszont őket, összekuporodva sírt a kocsiban így beletörődve a sorsába ?

“Megértjük az örökbefogadók helyzetét is, egyszerűen csak nem ő volt a megfelelő család Astra számára.”



A kutya fényképein mindenki láthatja,hogy mennyire megtudja viselni őket egy ilyen elválás és új helyre kerülés.




Ők érző és nagyon ragaszkodó lények,ezért felhívják a figyelmet arra,hogy mindenki csak kizárólag akkor vállalkozón egy kutya befogadására,ha azt nagyon átgondolta és erre bizonyosan alkalmas minden körülmény.Ugyan is egy ilyen tévedés nagyon megviselheti a kutyákat.

forrás:/zoozoo.hu/
Hozzászólás kikapcsolva
Nyomtatóbarát változat Hír létrehozása pdf formátumban
2018. okt.
09
  Öreg kutyája a végét járta. Ekkor hatalmas hibát követett el. Sajnos a legtöbben ezt teszik velük...
Kategória: Állatvédelem - Közzétette: crafty
Szeretett háziállataink szenvedve halnak meg, mert ezt az alapvető hibát majdnem mind elkövetjük!
Egy állatorvost kérdeztek, hogy mi a legnehezebb a munkájában. Elmondta, hogy az állatok elaltatása.


Önmagában ez normális folyamat, hiszen beteg, öreg kedvencünket nem akarjuk szenvedni látni. Egy napon búcsút kell vennünk tőle.

Az állatorvos szerint ilyenkor a gazdik akaratlanul is elkövetik a legnagyobb hibát, amit ilyenkor lehet. Mind elbúcsúznak háziállatuktól, majd az altatás előtt elhagyják a termet, hogy ne lássák a szomorú pillanatot.

Az állatorvos elmondta, hogy ilyenkor a kisállat kétségbeesetten keresi a gazdáját, aki megnyugvást jelent a számára. Ha nem találja, nem simogatja ilyenkor egy ismerős kéz, akkor ezekben az ijesztő pillanatokban pánikba esnek.

Ezek az állatok félelmek között halnak meg zaklatottan, szemben azokkal, akikkel ott maradt a gazdája. Az orvos szerint ég és föld a különbség. Ezen múlik, hogy a kisállat békében hal-e meg!

A kép illusztráció (forrás: pikabu.ru)

forrás:/Blikk/newsner/
Hozzászólás kikapcsolva
Nyomtatóbarát változat Hír létrehozása pdf formátumban
Oldal:  [1] 2 3 ... 65 66 67
Hírkategóriák