2010. okt.
21
21
Kategória: Termeszetvédelem - Közzétette: fidelius
Magyarországon a XX. századra gyakorlatilag eltűnt a farkas, de mára akadnak olyan területek, ahol fel-fel bukkanhat egy-egy példány. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is ilyen hely!
Séta során nem futunk vele össze
Az 1960-as években egyfajta folyamatos farkas jelenlétet feltételeztek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kutatók, hiszen ebben az időben jelentősebb populáció jelent meg a Kárpátok térségében. Fölvéve a kapcsolatot a Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységgel próbáltuk megtudni, hogy területünkön vajon ma is találkozhatunk-e farkasokkal.
- Egyértelműen állíthatom, hogy nem – kezdte Szabó Tamás a Naturapark koordinátora – hiszen a farkas, ha csak teheti kerüli az emberek által lakott területeket, s a kutatók is csak a legritkább esetben találkoznak farkasokkal. A szakember elmondta, hogy a kutatók lábnyomokból és a hátrahagyott ürülékből, a préda maradványaiból tudnak farkas jelenlétre gyanakodni, mivel a behívó hang utánzásakor felelni felelnek a farkasok, de nem mutatkoznak meg.
Lónyánál lőtték az utolsót
Szabó Tamás hozzátette – Tudomásom szerint a legutolsó regisztrált farkas-észlelés a hetvenes években volt Lónyánál, ahol ki is lőtték az állatot, s azóta nem beszélhetünk állandó farkas jelenlétről a megyében, mindössze alkalmi előfordulásról Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tévedne egy-egy kósza egyed át a határon – különösen télen, amikor a vadászterületet amúgy is kiszélesítik -, de az emberek által intenzíven lakott megyénkben nem vernek tanyát.
Aranysakál és hiúz is előfordult már
Annak ellenére, hogy az Északi-Középhegység a farkasok elterjedési területének a peremét jelenti, a kutatók mindössze Aggteleken tudnak egy farkas családról, amelyik huzamosan hol hazánk, hol Szlovákia területén tartózkodik. Természetesen a hazai farkas előfordulásokat nagy mértékben befolyásolja a Kárpátok térségében (Szlovákia, Ukrajna, Románia) élő populáció alakulása.
Szabó Tamás hozzátette, hogy medve előfordulásról beszélni sem érdemes, de Aranysakált már megfigyeltek Tiszabereknél, hiúzt pedig még a nyolcvanas években a Bockereki erdőségben.
forrás:/erdon.ro/
Séta során nem futunk vele össze
Az 1960-as években egyfajta folyamatos farkas jelenlétet feltételeztek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kutatók, hiszen ebben az időben jelentősebb populáció jelent meg a Kárpátok térségében. Fölvéve a kapcsolatot a Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységgel próbáltuk megtudni, hogy területünkön vajon ma is találkozhatunk-e farkasokkal.
- Egyértelműen állíthatom, hogy nem – kezdte Szabó Tamás a Naturapark koordinátora – hiszen a farkas, ha csak teheti kerüli az emberek által lakott területeket, s a kutatók is csak a legritkább esetben találkoznak farkasokkal. A szakember elmondta, hogy a kutatók lábnyomokból és a hátrahagyott ürülékből, a préda maradványaiból tudnak farkas jelenlétre gyanakodni, mivel a behívó hang utánzásakor felelni felelnek a farkasok, de nem mutatkoznak meg.
Lónyánál lőtték az utolsót
Szabó Tamás hozzátette – Tudomásom szerint a legutolsó regisztrált farkas-észlelés a hetvenes években volt Lónyánál, ahol ki is lőtték az állatot, s azóta nem beszélhetünk állandó farkas jelenlétről a megyében, mindössze alkalmi előfordulásról Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tévedne egy-egy kósza egyed át a határon – különösen télen, amikor a vadászterületet amúgy is kiszélesítik -, de az emberek által intenzíven lakott megyénkben nem vernek tanyát.
Aranysakál és hiúz is előfordult már
Annak ellenére, hogy az Északi-Középhegység a farkasok elterjedési területének a peremét jelenti, a kutatók mindössze Aggteleken tudnak egy farkas családról, amelyik huzamosan hol hazánk, hol Szlovákia területén tartózkodik. Természetesen a hazai farkas előfordulásokat nagy mértékben befolyásolja a Kárpátok térségében (Szlovákia, Ukrajna, Románia) élő populáció alakulása.
Szabó Tamás hozzátette, hogy medve előfordulásról beszélni sem érdemes, de Aranysakált már megfigyeltek Tiszabereknél, hiúzt pedig még a nyolcvanas években a Bockereki erdőségben.
forrás:/erdon.ro/