A FigyelöNet összeállitása alapjánForrás: /fn.hu/

Volt jelentés, ami leírta: veszélyt rejt magában a kolontári tízes tározó alatti talajszerkezet. Csakhogy az építési engedélyhez egy másik vizsgálat adatait használta annak idején az illetékes hatóság. A gátszakadáshoz ezenkívül a közelmúltban történt emberi mulasztás is kellett.
Ha én maradtam volna a vezető, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer csak hátranézek, és dől a fal” – ezt az a Baksa György nyilatkozta a FigyelőNetnek, aki talán a legtöbbet tudja a magyarországi timföldgyártásról.
Baksa rögtön az egyetem elvégzése után került a Hungaluhoz, azt mondja, „ott húztam csizmát”. 1988-ban már vezérigazgató, végigcsinálta az 1997-es privatizációt, 2000-től az Ajkai Timföldgyárban vezérhelyettes, és csak 2002 őszén távozott a cégtől.
Állítja, regnálása alatt „komoly monitoring rendszer működött” a tározóknál, folyamatosan mérték egyebek mellett a koncentrációt, a lehulló csapadékmennyiséget, a talajvízben megjelenő szennyeződést, és szigorú leltárt vezettek a medencékben tárolt anyagról. „Akkoriban semmit nem lehetett Isten kegyelmével végezni.”
Kérdeztük Baksa Györgyöt, jelezte-e a nyomozóknak, hogy szívesen belenézne az üzemnaplóba és rendőrségi vallomásokba. „Egyelőre nem. De ha megkérnek, állok rendelkezésükre.”
Az mindenesetre már most biztosnak tetszik, hogy több tényező együttese okozta a katasztrófát. A múlt hét végén került nyilvánosságra, hogy a nyolcvanas évek első felében egy a Budapesti Műszaki Egyetemről érkező stáb vizsgálta a Kolontár környéki talaj szerkezetét. A csoport egyik tagja, Winkler Gusztáv ma a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének adjunktusa. Tőle tudja az ország, hogy annak idején a később megépülő tízes tározó „északi gátfala alatt eltérő összetételű és szerkezetű földdarabokra bukkantak, ami azért okozhatott problémákat, mert ha a talaj csapadékkal, talajvízzel telítődik, akkor mozog, de az eltérő összetételű és szerkezetű földdarabok más és más módon, továbbá különböző mértékben mozdulhatnak el”.
Felvetődött, hogy a Hungalu akkori vezetése Winklerék kutatási eredményét figyelmen kívül hagyva döntött a tízes tározó megépítéséről, utódaik pedig bár tudtak a veszélyről, semmit nem tettek ellene. Erre Tolnay Lajos, a MAL elnöke még a hétvégén az alábbiakat nyilatkozta a Figyelőnek: „Döbbenetes lenne, ha most bennünket tennének felelőssé a katasztrófáért, miközben a létesítményt a cégünknek eladó állami szervezet a vétel során ezt a fontos információt elhallgatta előlünk. Ha tudomásunk van erről, nem használjuk az adott tározót, hanem másikat építünk helyette.” (Aki nem tudná: a Hungalut 1997-ben privatizálták, és a tulajdonoscsere után Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt.-ként futott tovább.)
„Itt valami súlyos félreértés van” – így zanzázható mindaz, amit Szabó Pál mondott a FigyelőNetnek a MAL-elnök állítását kommentálva. Szabó a rendszerváltás után lett a Hungalu Kft. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója. (1996-ban távozott a cégtől, utóbb egyebek mellett vezette a Magyar Postát, 2008-ban közlekedési-, hírközlési és energiaügyi miniszter volt; 2009 óta a Magyar Villamos Művek alá tartozó Vértesi Erőmű vezére.)
„Határozottan állítom, az iszapkatasztrófa előtt még csak nem is hallottam arról, hogy gond lenne a tízes tározó alatti talajjal - mondja Szabó Pál. – Ha akár évekkel a magánosítás után tudomást szerzünk a problémáról, bolondok lettünk volna a tízesbe hordani a vörösiszapot, inkább bepereljük még az Úristent is, hogy építsen nekünk másik, biztonságos tározót. Hol az a jelentés? Szeretném látni! És ha volt is ilyen, ki titkolta el előlünk?”
Felhívtuk Winkler Gusztávot, az ominózus tanulmány egyik szerzőjét. „Természetesen elkészült az a jelentés, méghozzá többéves kutatómunka eredményeként. És az az állítás is megfelel a valóságnak, hogy a dokumentum tartalmazta: eltérő szerkezetű altalajok találkoznak a későbbi tízes tározó helyén” – nyilatkozta portálunknak az adjunktus.
Ez esetben miként fordulhatott elő, hogy a cég vezetése engedélyezte a tízes tározó megépítését?
„A mi tanulmányunk nem a tízes tározó engedélyezéséhez készült. Más volt a megrendelés indoka. Több kilométeres körzetben pusztult az erdő, mire a környék három nagy ipari létesítménye, az erőmű, a timföldgyár és a kohó összeveszett azon, ki szennyezi durvábban a környezetet, ki a hibás. Bennünket kértek fel, hogy végezzünk a levegő-, a víz- és a talajszennyezést elemző átfogó vizsgálatot. A tízes tározó létesítését jóváhagyó építési engedélyhez a vizsgálatokat nem mi, hanem az erre a feladatra hivatott állami vállalat, a Mélyépterv végezte.”
Kérdeztük Winkler tanár urat, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Mélyépterv szakemberei nem találkoztak a Műegyetem által készített tanulmánnyal. És arról is érdeklődtünk, előfordulhatott-e, hogy a mélyéptervesek „nem vették észre”, hogy „vált az altalaj”.
„Abszolút el tudom képzelni, hogy nem találkoztak a mi anyagunkkal. És az sem kizárt, hogy más eredményre jutottak, mint mi, ugyanis az egyetem akkoriban rendkívül korszerű műszerekkel dolgozott. De ha észrevették is a mélyéptervesek, hogy vizenyős, lefolyástalan terület váltja az egybefüggő agyagos padot, abból sem következik az, hogy tilos oda tározót építeni. Csak éppen ezt a körülményt is figyelembe kell venni a tervezés során. Egy jó csapat rá tud tervezni bármire.”......
„Negyedszázadon keresztül állt gát, aztán egyszer csak átszakad. Ehhez kevés a törés az altalajban, és kevés hozzá egy túlterhelés, amiről egyébként állítólag szó sem volt. Történni kellett ott még valaminek a közelmúltban. Mondjuk egy vízrendezésnek, ami alapvetően megváltoztatta a talaj nedvességtartalmát.”
„Nincs az az őrült, aki bármilyen okból is gödröt ásott volna ott – mondja erre a már citált „ősalumíniumos” Baksa György. – Nem is volt ilyen bolond. A hétvégén jártam a gáton, nyoma sincs sehol semmiféle építkezésnek. Minden bizonnyal a felszín alatt zajlott egy kontrollálatlan folyamat, amitől 30-40 centit zsugorodott a talaj. A vizsgálatok hamarosan kiderítik, pontosan mi is volt az.”
Baksa úgy véli, ha megtekinthetné a tízes tározóban és környékén az elmúlt egy-két évben felvett adatsorokat, biztos lenne elképzelése arról, mi okozta a tragédiát. „Természeti csapás nem volt. Villám nem csapott a gátba, földrengést nem észleltek, hurrikán sem tombolt, ami rányomta volna a zagyot az északi falra, és a robbantást is kizárták. Marad az emberi mulasztás. Ezernyi baki létezik, ami előidézhet egy ilyen gátszakadást. Öt-hat tippem látatlanban is van, de ilyen súlyú ügyben felelősségteljes ember ’vakon’ nem foglal állást. A médiában hallani épp elég ’nagy fehér bölcset’, aki csípőből osztja az észt.”