Aggodalomra adnak okot a harminchárom föld alatt rekedt bányásznál felmerülő lehetséges pszichiátriai következmények.

Csak a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek tudják pontosan, a tömegszerencsétlenségek túlélői esetén milyen folyamatok mennek végbe. Az viszont a laikusok számára is biztosnak tűnik, hogy az élmény örökre megváltoztatta a bányászok életét.



Azonban más, hasonló szituációt átélőkkel szemben, szerencsére ezek a bányászok képesek voltak kommunikálni a felszínnel, így - ugyan csak korlátozott mértékben - a testre és az elmére kiterjedő elsősegélyben részesülhettek, ez vélhetően megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedést, mintha az teljes izolációt követően történt volna.



A poszttraumás stressz olyan tünetei jelentkezhetnek, mint a szűk helyen, menekülési lehetőség nélkül csapdába esésről szóló rémálmok. Beugorhatnak olyan gondolatok, érzések, halálközeli élmények, melyeket a bányaomláskor éltek át. Annak ellenére, hogy kimentették őket, a bányászok klausztrofóbiássá válhatnak, és retteghetnek a zárt helyektől.




Az alvással szintén problémáik lehetnek, ugyanis a biológiai órájuk a mélyben más ritmusban járt. Az étkezési változások, illetve a nem megfelelő folyadékbevitel miatt a szervezet folyadékháztartása megváltozik, mely szintén befolyásolja a mentális egészségi állapotot. A bányászok vesebetegségekre fogékonnyá válhatnak, ugyanis a vizeletfolyás lelassult, a vese koncentrálóképessége gyengült - ennek szintén egészségügyi következményei lehetnek.



Kapcsolati problémák



Ezeken kívül a megmenekülést követően is maradhatnak a túlélők közötti személyes konfliktusok, melyek az összezártság hozott felszínre. Újra be kell illeszkedniük az őket korábban szorosan körülvevő miliőbe, mely megértést kíván a házastársaktól, gyermekektől, bárotoktól. A bányászok hozzátartozóinak is csalódást jelenthet az, ha ilyen hosszú idő után szerettük viszonya nem olyan lesz hozzájuk, mint azt elvárták.



Medipress

Sokat és sokmindent irtak már a gyorséttermek készitményeiröl,vagy az általuk forgalmazott áruk minöségéröl A listát a Coca Cola vezeti amely titkos receptjétöl kezdve, a hatalamas oldó és maró hatásáig, már könyvtárnyi anyag jelent meg....Na de lássuk mit eszünk, mikor rendelünk egy hamburgert sültkrumplival...

Sally Davies brit fotóművész idén április 10-én vásárolt egy hamburgert és egy adag sültkrumplit a McDonald's-ban – azzal a céllal, hogy elvégezzen egy kísérletet. Hat hónapig hagyta kint egy tányéron az ételt, és fotózta a folyamatot. Mint elmondta, ő maga egyébként vegetáriánus, és azért választotta éppen ezt a gyorséttermet, mert ez van lakásához a legközelebb, de szerinte bármelyik éppúgy megtette volna.

Daviest először az lepte meg, hogy az első napokban sem volt semmilyen szaga a hamburgernek, nem jelentkeztek a romlás jelei. A kutyája is hamar felhagyta az érdeklődést az étel iránt – számolt be a művész a Daily Mail lapnak. Később sem jelentkeztek a bomlás, penészedés jelei, az étel továbbra is éppúgy nézett ki, mint az első napon – míg végül hat hónap után gumiszerű kinézete lett, és kő keménységűvé vált.

Danya Proud, a McDonald's szóvivője a kérdésre, hogy az cég termékei nem bomlanak le biológiai úton, azt válaszolta, hogy ez a „panasz több mint kétes és teljesen hamis”. (realitatea)

forrás:/tranxindex/

A FigyelöNet összeállitása alapján

Forrás: /fn.hu/

Volt jelentés, ami leírta: veszélyt rejt magában a kolontári tízes tározó alatti talajszerkezet. Csakhogy az építési engedélyhez egy másik vizsgálat adatait használta annak idején az illetékes hatóság. A gátszakadáshoz ezenkívül a közelmúltban történt emberi mulasztás is kellett.

Ha én maradtam volna a vezető, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer csak hátranézek, és dől a fal” – ezt az a Baksa György nyilatkozta a FigyelőNetnek, aki talán a legtöbbet tudja a magyarországi timföldgyártásról.

Baksa rögtön az egyetem elvégzése után került a Hungaluhoz, azt mondja, „ott húztam csizmát”. 1988-ban már vezérigazgató, végigcsinálta az 1997-es privatizációt, 2000-től az Ajkai Timföldgyárban vezérhelyettes, és csak 2002 őszén távozott a cégtől.

Állítja, regnálása alatt „komoly monitoring rendszer működött” a tározóknál, folyamatosan mérték egyebek mellett a koncentrációt, a lehulló csapadékmennyiséget, a talajvízben megjelenő szennyeződést, és szigorú leltárt vezettek a medencékben tárolt anyagról. „Akkoriban semmit nem lehetett Isten kegyelmével végezni.”

Kérdeztük Baksa Györgyöt, jelezte-e a nyomozóknak, hogy szívesen belenézne az üzemnaplóba és rendőrségi vallomásokba. „Egyelőre nem. De ha megkérnek, állok rendelkezésükre.”

Az mindenesetre már most biztosnak tetszik, hogy több tényező együttese okozta a katasztrófát. A múlt hét végén került nyilvánosságra, hogy a nyolcvanas évek első felében egy a Budapesti Műszaki Egyetemről érkező stáb vizsgálta a Kolontár környéki talaj szerkezetét. A csoport egyik tagja, Winkler Gusztáv ma a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének adjunktusa. Tőle tudja az ország, hogy annak idején a később megépülő tízes tározó „északi gátfala alatt eltérő összetételű és szerkezetű földdarabokra bukkantak, ami azért okozhatott problémákat, mert ha a talaj csapadékkal, talajvízzel telítődik, akkor mozog, de az eltérő összetételű és szerkezetű földdarabok más és más módon, továbbá különböző mértékben mozdulhatnak el”.

Felvetődött, hogy a Hungalu akkori vezetése Winklerék kutatási eredményét figyelmen kívül hagyva döntött a tízes tározó megépítéséről, utódaik pedig bár tudtak a veszélyről, semmit nem tettek ellene. Erre Tolnay Lajos, a MAL elnöke még a hétvégén az alábbiakat nyilatkozta a Figyelőnek: „Döbbenetes lenne, ha most bennünket tennének felelőssé a katasztrófáért, miközben a létesítményt a cégünknek eladó állami szervezet a vétel során ezt a fontos információt elhallgatta előlünk. Ha tudomásunk van erről, nem használjuk az adott tározót, hanem másikat építünk helyette.” (Aki nem tudná: a Hungalut 1997-ben privatizálták, és a tulajdonoscsere után Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt.-ként futott tovább.)

„Itt valami súlyos félreértés van” – így zanzázható mindaz, amit Szabó Pál mondott a FigyelőNetnek a MAL-elnök állítását kommentálva. Szabó a rendszerváltás után lett a Hungalu Kft. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója. (1996-ban távozott a cégtől, utóbb egyebek mellett vezette a Magyar Postát, 2008-ban közlekedési-, hírközlési és energiaügyi miniszter volt; 2009 óta a Magyar Villamos Művek alá tartozó Vértesi Erőmű vezére.)

„Határozottan állítom, az iszapkatasztrófa előtt még csak nem is hallottam arról, hogy gond lenne a tízes tározó alatti talajjal - mondja Szabó Pál. – Ha akár évekkel a magánosítás után tudomást szerzünk a problémáról, bolondok lettünk volna a tízesbe hordani a vörösiszapot, inkább bepereljük még az Úristent is, hogy építsen nekünk másik, biztonságos tározót. Hol az a jelentés? Szeretném látni! És ha volt is ilyen, ki titkolta el előlünk?”

Felhívtuk Winkler Gusztávot, az ominózus tanulmány egyik szerzőjét. „Természetesen elkészült az a jelentés, méghozzá többéves kutatómunka eredményeként. És az az állítás is megfelel a valóságnak, hogy a dokumentum tartalmazta: eltérő szerkezetű altalajok találkoznak a későbbi tízes tározó helyén” – nyilatkozta portálunknak az adjunktus.

Ez esetben miként fordulhatott elő, hogy a cég vezetése engedélyezte a tízes tározó megépítését?

„A mi tanulmányunk nem a tízes tározó engedélyezéséhez készült. Más volt a megrendelés indoka. Több kilométeres körzetben pusztult az erdő, mire a környék három nagy ipari létesítménye, az erőmű, a timföldgyár és a kohó összeveszett azon, ki szennyezi durvábban a környezetet, ki a hibás. Bennünket kértek fel, hogy végezzünk a levegő-, a víz- és a talajszennyezést elemző átfogó vizsgálatot. A tízes tározó létesítését jóváhagyó építési engedélyhez a vizsgálatokat nem mi, hanem az erre a feladatra hivatott állami vállalat, a Mélyépterv végezte.”

Kérdeztük Winkler tanár urat, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Mélyépterv szakemberei nem találkoztak a Műegyetem által készített tanulmánnyal. És arról is érdeklődtünk, előfordulhatott-e, hogy a mélyéptervesek „nem vették észre”, hogy „vált az altalaj”.

„Abszolút el tudom képzelni, hogy nem találkoztak a mi anyagunkkal. És az sem kizárt, hogy más eredményre jutottak, mint mi, ugyanis az egyetem akkoriban rendkívül korszerű műszerekkel dolgozott. De ha észrevették is a mélyéptervesek, hogy vizenyős, lefolyástalan terület váltja az egybefüggő agyagos padot, abból sem következik az, hogy tilos oda tározót építeni. Csak éppen ezt a körülményt is figyelembe kell venni a tervezés során. Egy jó csapat rá tud tervezni bármire.”......

„Negyedszázadon keresztül állt gát, aztán egyszer csak átszakad. Ehhez kevés a törés az altalajban, és kevés hozzá egy túlterhelés, amiről egyébként állítólag szó sem volt. Történni kellett ott még valaminek a közelmúltban. Mondjuk egy vízrendezésnek, ami alapvetően megváltoztatta a talaj nedvességtartalmát.”

„Nincs az az őrült, aki bármilyen okból is gödröt ásott volna ott – mondja erre a már citált „ősalumíniumos” Baksa György. – Nem is volt ilyen bolond. A hétvégén jártam a gáton, nyoma sincs sehol semmiféle építkezésnek. Minden bizonnyal a felszín alatt zajlott egy kontrollálatlan folyamat, amitől 30-40 centit zsugorodott a talaj. A vizsgálatok hamarosan kiderítik, pontosan mi is volt az.”

Baksa úgy véli, ha megtekinthetné a tízes tározóban és környékén az elmúlt egy-két évben felvett adatsorokat, biztos lenne elképzelése arról, mi okozta a tragédiát. „Természeti csapás nem volt. Villám nem csapott a gátba, földrengést nem észleltek, hurrikán sem tombolt, ami rányomta volna a zagyot az északi falra, és a robbantást is kizárták. Marad az emberi mulasztás. Ezernyi baki létezik, ami előidézhet egy ilyen gátszakadást. Öt-hat tippem látatlanban is van, de ilyen súlyú ügyben felelősségteljes ember ’vakon’ nem foglal állást. A médiában hallani épp elég ’nagy fehér bölcset’, aki csípőből osztja az észt.”

irta: Pohly Ferenc

A Google Trends szerint, amely a kereső legnépszerűbb aktuális keresőszavait, illetve a kereső elemézései szerinti legfontosabb témákat mutatja be, az Egyesült Államokból érkezett keresések között jelenleg az ötödik helyen áll a magyar iszapkatasztrófa.

Amerikát a netes keresések és a közösségi média tanusága szerint kevés dolog érdekli ma jobban, mint a hazánkat ért környezeti katasztrófa (ami a "toxic sludge hungary" kifejezéssel szerepel az angolszász weben). A ranglistán az első helyen a "gap logo" kifejezés áll, ami a ruhamárka állítólagos új emblémája körül kialakult pletykák népszerűségére utal, második egy szokatlan kosárgyőzelem (az európai Barcelona megverte a Lakers csapatát) körüli hajcihő, s a következő téma is kosaras (egy Jabari Brown nevű játékos átigazolása). A magyar helyzet előtt találjuk még Sharron Angle nevadai republikánus képviselő nevét, akit a muszlimok elleni szélsőséges kirohanásai miatt kapott fel az internetes közönség. Az iszapkatasztrófa olyan témákat utasított maga mögé, mint két gyógyszermulti civakodása, egy ifjú amerikai halálát okozó mexikói kalózok, sőt egy kínai ufóészlelés is a lista kevesebb figyelmet jelző helyén szerepel.

A Google Trends jelenleg kétféle listát jelenít meg címoldalán, ezek közül csak az egyikben jelent meg hazánk. A legtöbb keresést kiváltó kifejezések között (Hot Searches) nem szereplünk - itt jellemzően az amerikaiakat érdeklő belföldi témák jelennek meg. A hazánk iránti megnövekedett érdeklődést a másik lista mutatja, amely Hot Topics (forró témák) címen jelenik meg, s amely a hírekben és közösségi médiában legtöbb említést kiváltó kifejezéseket méri.

A hatalmas érdeklődés minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a világsajtó jelentős terjedelemben foglalkozik az ajkai vörösiszap-katasztrófával. Mint arról korábban írtunk, szinte minden újság, rádió és tévécsatorna beszámolt az ipari baleset következményeiről, még az al-Dzsazíra arab hírtévé is foglalkozott azzal, hogy a katasztrófát okozó tározót üzemeltető cég nem vállalja a felelősséget az ipari balesetért.

forrás:/origo.hu/

Fél év alatt több mint ezer kóborkutyát szállítottak be a Szatmárnémeti közelében, a Pusztadaróc és Szamosdara közötti országút mellett fekvő kutyamenhelyre,
melyet a Szatmárnémeti önkormányzattal szerződéses viszonyban lévő Mixt Service Kft. működtet tavaly december óta. A városnak korábban egy évig nem volt menhelye, a korábbit bezáratták, mivel az ottani körülmények nem feleltek meg az uniós előírásoknak. A megyeközponttól tizenkét kilométerre található menhelyre a sintérek az elmúlt hónapok során 1034 kutyát szállítottak be. Ebből huszonkettőt fogadtak örökbe az állatbarátok, míg harmincnyolc állatot a gazdáik kértek vissza. A többi kutyát, mivel senki nem jelentkezett értük, az állatmenhely alkalmazottai két hét után elaltatták. „Naponta tíz-tizenkét állatot gyűjtünk be a megyeközpont utcáiról” – tudtuk meg Balogh Józseftől, a cég vezetőjétől, miközben végigkalauzolt a menhelyen. Érkezés után minden egyes ebet a körzeti állatorvos megvizsgál, fertőtlenítést végez, aztán kerülhetnek be a menhelyre, a többi állat közzé. Az idősebb, beteg állatokat azonban már helyben elaltatják.

A menhelyen tisztaság uralkodik, az állatok részben a betonra letett deszkákon fekszenek, kutyaeledellel etetik őket és locsolócsővel mossák ki alóluk az ürüléket, amely egy belső csatornarendszerbe jut. Nemcsak keverék, hanem fajkutyákat is találunk a menhely lakói között: malamut, német juhász és rottweiler is be van fogva a telephelyre. Balogh saját elmondása szerint sajnálja az állatokat, de az utcákat meg kell tisztítani a kutyáktól, mert veszélyesek a lakosságra nézve, azonkívül, hogy harapnak, különböző betegségeket terjeszthetnek.

A cégtulajdonos elmondása szerint a lakosság nagy többsége támogatja a munkájukat, rendszeresen érkeznek bejelentések kutyákról, amelyek falkákba verődve támadnak meg kerékpárosokat, gyerekeket. A cég szerződésben áll egy bukaresti dögelszállító céggel, amely az elaltatott kutyák tetemeit Désre szállítja, és ott megsemmisítik.
Amint megtudtuk, az eutanázia két injekcióból áll, először az állat egy fájdalomcsillapító szert kap, ezután adják be neki az altatót. A kutyák örökbefogadása azonban pénzbe kerül, mert az új gazdi ki kell fizesse az állat féregtelenítését, és a beültetett mikrocsipet is, ennek az összege ötven lej. A polgármesteri hivatal kimutatást kap a befogott, örökbe adott, visszaszolgáltatott és elaltatott kutyák számáról, és ennek alapján fizeti ki a cégnek az ellátás és az orvosi felügyelet költségeit, amely 16 és 21 ezer lej között változik havonta.

Romániában még nincs elfogadva az állatvédelmi törvény, amely rendelkezne az eutanázia jogosságáról, avagy megtiltaná azt. Ennek hiányában egyik félnek sem adhatnak igazat a bíróságok, a törvény nem ítéli el azt sem, aki elaltatja a kutyákat, de az állatvédőkre sem szólhatnak rá, amikor tiltakoznak az ebek megölése ellen. Az állatvédők az eutanázia helyett az ivartalanítást javasolják, mert az így az utcára visszakerült állatok már nem agresszívek, ami a kóbor kutyákkal szemben a legfőbb ellenérv, és sokak szemében jogosulttá teszi a befogásukat.



Szerző: Gozner Gertrud (kronika.ro)