2012. jún.
30
30
A verébKategória: Termeszetvédelem - Közzétette: Erno
szerző:Baba
Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van.
Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Jelenleg természetes elterjedési területén kívül a következő területeken is él:
USA, Kanada, Mexikó, Guatemala, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Falkland-szigetek, Kuba, Bermuda-szigetek, Hawaii, Ausztrália, Norfolk-sziget, Új-Zéland, Új-Kaledónia, Vanuatu, Fidzsi-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Kenya, Szomália, Szudán, Zanzibár, Comore-szigetek, Seychelle-szigetek, Mauritius, Réunion, Rodriguez-sziget, Brit Indiai-óceáni terület, Azori-szigetek, Zöld-foki-szigetek.
Vannak területek, ahová viszont mindeddig nem sikerült betelepíteni, pedig történtek rá kísérletek.
Ilyen területek: Jamaica, a Bahama-szigetek, Szent Ilona, Grönland, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Déli-Georgia szigete.
A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet választotta az "év madarának" 2007-ben. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébkészlete az eredeti létszám 3%-ára csökkent.
Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szûkült a faj élettere és táplálékbázisa.
Megjelenése:
Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna.
Életmódja:
Többnyire magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra, azonban opportunista fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Nálunk (Európa) nem vonuló. Azonban a keleti alfajcsoport egyes alfajai (P. d. bactrianus; P. d. parkini) igen. Bár a költési időszak alatt is szociális marad, monogám faj. Mind a két nem részt vesz a fészeképítésben és az utódgondozásban. Fészkét általában az épületek különböző üregeiben helyezi el azonban, faodvakba, gólyafészkekbe, valamint ritkán fák sűrű lombjaiba is költhet. Jól tolerálja az ember jelenlétét, valószínűleg ezen tulajdonságának köszönheti széleskörű elterjedését.
Szaporodása
Amikor a házi veréb tavasszal párosodik, könnyen támad az embernek olyan benyomása, hogy a tojónak több lovagja van. Több hím udvarol hangosan egy tojónak. De a tojó elzavarja a szerelemtől beteg hímeket. A házi veréb állandó "házasságban" él. Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket.
Kárpát-medencei elterjedése
Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Magyarországon ma még erõs állomány, több mint kétmillió pár található, de a riasztó nyugat-európai trend számunkra is figyelmeztetõ jel, hisz a csökkenést sokkal könnyebb megelõzni, mint visszafordítani.
Védettség
A Monitoring Központ szerint Biztos állományú faj
Ha a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján beadjuk azt a keresőkérdést, hogy Passer domesticus, akkor nem mint veszélyeztetettet, hanem "nem fenyegetett faj" megjelelöléssel tünteti fel.
A Greenfo szerint sem védett a házi veréb, hanem Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős
Magyarországon szerepel a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben a védett fajok listájában.
Érdekesség
Amerikába az első európai, azaz voltaképpen „angol” verebeket, és pedig nyolc párat, eddigi tudomásunk szerint 1850-ben vitték, mégpedig az Egyesült-Államokba; ezeknek azonban valahogy nyomuk veszett, úgy eltűntek, és sem őket, sem utódaikat többé senki sem látta.
Két évvel később a Brooklyn-Intézet tagjai a veréb meghonosítása céljából bizottságot alakítottak, s erre a célra 200 dollárt szavaztak meg. Kanadába a verebet 1854-ben, New-Yorkba 1860-ban és New-Havenbe 1867-ben vitték be. Ugyanebben az évben engedtek szabadon Philadelfiában 500 párat; 1871-ben vagy 1872-ben San-Franciskóba is bevitték és 1873-ban vagy 1874-ben Utah-ba, a Sóstó mellett levő nagy Mormon városba.
Ezek példáját aztán egymásután követte sok város és falu, melyek szárnyas vendégeiket vagy közvetlenül Európából, vagy más északamerikai városból szerezték.
forrás:Wikipédia
Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van.
Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Jelenleg természetes elterjedési területén kívül a következő területeken is él:USA, Kanada, Mexikó, Guatemala, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Falkland-szigetek, Kuba, Bermuda-szigetek, Hawaii, Ausztrália, Norfolk-sziget, Új-Zéland, Új-Kaledónia, Vanuatu, Fidzsi-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Kenya, Szomália, Szudán, Zanzibár, Comore-szigetek, Seychelle-szigetek, Mauritius, Réunion, Rodriguez-sziget, Brit Indiai-óceáni terület, Azori-szigetek, Zöld-foki-szigetek.
Vannak területek, ahová viszont mindeddig nem sikerült betelepíteni, pedig történtek rá kísérletek.
Ilyen területek: Jamaica, a Bahama-szigetek, Szent Ilona, Grönland, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Déli-Georgia szigete.
A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet választotta az "év madarának" 2007-ben. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébkészlete az eredeti létszám 3%-ára csökkent.
Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szûkült a faj élettere és táplálékbázisa.
Megjelenése:
Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna.
Életmódja:Többnyire magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra, azonban opportunista fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Nálunk (Európa) nem vonuló. Azonban a keleti alfajcsoport egyes alfajai (P. d. bactrianus; P. d. parkini) igen. Bár a költési időszak alatt is szociális marad, monogám faj. Mind a két nem részt vesz a fészeképítésben és az utódgondozásban. Fészkét általában az épületek különböző üregeiben helyezi el azonban, faodvakba, gólyafészkekbe, valamint ritkán fák sűrű lombjaiba is költhet. Jól tolerálja az ember jelenlétét, valószínűleg ezen tulajdonságának köszönheti széleskörű elterjedését.
Szaporodása
Amikor a házi veréb tavasszal párosodik, könnyen támad az embernek olyan benyomása, hogy a tojónak több lovagja van. Több hím udvarol hangosan egy tojónak. De a tojó elzavarja a szerelemtől beteg hímeket. A házi veréb állandó "házasságban" él. Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket.
Kárpát-medencei elterjedése
Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Magyarországon ma még erõs állomány, több mint kétmillió pár található, de a riasztó nyugat-európai trend számunkra is figyelmeztetõ jel, hisz a csökkenést sokkal könnyebb megelõzni, mint visszafordítani.Védettség
A Monitoring Központ szerint Biztos állományú faj
Ha a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján beadjuk azt a keresőkérdést, hogy Passer domesticus, akkor nem mint veszélyeztetettet, hanem "nem fenyegetett faj" megjelelöléssel tünteti fel.
A Greenfo szerint sem védett a házi veréb, hanem Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős
Magyarországon szerepel a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben a védett fajok listájában.
Érdekesség
Nemere István: A Neutron akció című regényében az egyik szereplő neve: Passer.
Amerikába az első európai, azaz voltaképpen „angol” verebeket, és pedig nyolc párat, eddigi tudomásunk szerint 1850-ben vitték, mégpedig az Egyesült-Államokba; ezeknek azonban valahogy nyomuk veszett, úgy eltűntek, és sem őket, sem utódaikat többé senki sem látta.Két évvel később a Brooklyn-Intézet tagjai a veréb meghonosítása céljából bizottságot alakítottak, s erre a célra 200 dollárt szavaztak meg. Kanadába a verebet 1854-ben, New-Yorkba 1860-ban és New-Havenbe 1867-ben vitték be. Ugyanebben az évben engedtek szabadon Philadelfiában 500 párat; 1871-ben vagy 1872-ben San-Franciskóba is bevitték és 1873-ban vagy 1874-ben Utah-ba, a Sóstó mellett levő nagy Mormon városba.
Ezek példáját aztán egymásután követte sok város és falu, melyek szárnyas vendégeiket vagy közvetlenül Európából, vagy más északamerikai városból szerezték.
forrás:Wikipédia
