|
Feltöltés Hirek Gazdit keres Fórum Állatvédelem Tevékenységek Túrák | |
| :: Fórumok :: Vegyes :: VICUS CIKKEK |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
| A HILDESHEIMI SZENT MIHÁLY- TEMPLOM ,,A KERT AMI GYILKOL,,,EGY FALU, AMI CSAK TÍZ ÉVENKÉNT LÁTSZIK | ||
|
Moderátorok: Erno, fidelius, Babba, crafty
|
| Szerző | Üzenet | ||
| Vicus |
| ||
  Regisztrált tag #16 Regisztrált: sze ápr 20 2011, 05:07Üzenetek: 103 | A HILDESHEIMI SZENT MIHÁLY- TEMPLOM  A hildesheimi Szent Mihály-templom korai román stílusú műemlék; 1985 óta a hildesheimi dómmal együtt a Világörökség része. A Szent Mihály-templom a városközpont nyugati szélén helyezkedik el, a Mihály-dombon. A bejárata a főhajó déli oldalán van. A templom mögött található a kolostorkert, ahová a régi kereszthajón át lehet kijutni. Ugyanitt érhetők el a modern egyházi igazgatási épületek is, például a tartományi szuperintendensi hivatal vagy az egyháztanács. A kelet és dél felé vezető mellékutcákon a városközpontba lehet jutni, nyugatra az innerste folyó, északra pedig az Andreanum gimnázium található.  A Szent Mihály-templomot Bernward von Hildesheim püspök építtette 1010-20 között az általa alapított Benedek-rendi kolostor számára. A saját sírhelyéül a nyugati kriptát jelölte ki és a létesítménynek a "holtakat kísérő" Mihály arkangyal nevet adta. Vitatott, hogy Bernward a hildesheimi dómban található bronzkapukat is a Szent Mihály számára készíttette volna, az viszont biztos, hogy a 19. század óta szintén a dómban található Krisztus-oszlop eredetileg ide készült. A templomot csak Bernward utóda, Godehard szentelte fel 1033-ban. A figyelemre méltó oszlopfők 1171-90 között készültek. 1193-ban Bernwardot szentté avatták, ebből az alkalomból készültek az angyalos domborművek a kripta bejáratánál. A főhajó festett famennyezete 1230 körül készült. 1250-ben átépítették a kerengőt, amely a templomot és az apátság régi kolostorkápolnáját kötötte össze. A reformációt követően a Mihály-templom evangélikussá lett. A Benedek-rend azonban a szekularizációig fennmaradt és a kerengő "kis Mihály-templomát", illetve a kriptát használhatta istentiszteletre. A kripta a mai napig katolikus. A második világháborúban a Mihály-templomot elpusztították, de 1950-57 között újjáépült.  A Szent Mihály az egyik legjelentősebb megmaradt templom a korai román stílusúak közül. Kettős kórusú bazilika, két kereszthajóval és egy-egy négyzetes toronnyal mindegyik oldalon. A kereszthajókat két-két kerek lépcsőtorony szegélyezi. Az egész épület egyenlő nagyságú négyzetek mértani elrendezésén alapul. Az alaprajz teljes egyensúlyt mutat a keleti és nyugati szárny között. Az apszis és kereszthajó csoportjának ugyanaz a csoport felel meg a nyugati oldalon. A mértékegység a főhajó és a kereszthajó metszéseként kialakult négyzet, ehhez arányul az egész épületegyüttes. A négy kereszthajó mindegyikénél előfordul egyszer ez a négyzet, a főhajóban háromszor, a nyugati kórusban pedig még egyszer.  A külső részen a függőleges tornyok csoportja és a vízszintes épületrészek teljes egyensúlyban vannak. Az épület statikus zártságát a két egyenrangú toronycsoport, a kocka alakú piramisfedelű központi tornyok és lépcsőtornyok határozzák meg, amelyek erősen behatárolják a főhajó mozgásterét. Az oldalhajók csúcsíves ablakai a gótika korában keletkeztek. A belső teret 13. századi festett famennyezet zárja le, amely Krisztus nemzetségfáját ábrázolja. A sík falakba köríves ablakokat vágtak. Az árkádokat egy kis párkányzat választja el a faltól. Az oszlopok és pillérek váltakozva követik egymást, anélkül, hogy kiugranának a falból. A keleti és nyugati négyszögeknek a négy oldalát hatalmas körívek emelik ki. Ezeknek egyrészt az a szerepe, hogy áttekinthetővé tegye a tér szerkezetét, másrészt építészeti elemként ezek hordozzák a nehéz tornyokat. A tiszta és masszív térkialakításnak megfelelő az egyes építőelemek dísztelensége is. A főhajó árkádjait Bernward ötlete alapján építették alsó-szász váltakozó stílusban, ahol négy szögletes pillér váltakozik két-két összekapcsolt kerek tá*****óoszloppal. A főhajó háromhajós és három nyerges; a középső hajót famennyezet fedi, míg a két szélső kőboltozatos. A mai belső tér összhatását az 1965-ben Charles Crodel által készített öt színes kórusablak teremti meg, amelyeken a középkort idéző angyalalakok láthatók.  A Szent Mihályt gyakran nevezik Isten várának. Valóban, az épület várszerű hatást kelt a fekvése, a masszív falai és a védelmező tornyai miatt. Az alapgondolatot talán mégis jobban tükrözi az Isten városa elnevezés. Ugyan a középkori megerősített városok várhoz hasonlítottak, de a városban nem a harcoló-védelmező, hanem a lakó- és közösséget adó funkción volt a hangsúly. A mértani építésmód emlékeztet az Ezékiel könyvében leírt templom méreteire, illetve a János jelenései 21,16-ban szereplő város (az új Jeruzsálem) négyzetes alaprajzára.  A középhajó 13. századi festett famennyezete egyedülálló az Alpoktól északra. A mérete 27,6 x 8,7 méter és tölgyfa deszkákból áll. A rajzok Jézus nemzetségfáját ábrázolják. A festmény nyolc fő részből áll, melyek mindegyikét két-két emberalak (főleg próféták) szegélyezi. Az első rész a paradicsomot és a bűnbeesést ábrázolja. A második Jesszét mutatja és egy fát, az úgynevezett Jessze-fát. A következő részek ennek a fának a "gyümölcsei": Dávidot és Izráel más királyait ábrázolják. A hetedik rész Máriát, Jézus anyját mutatja. A nyolcadik rész 1650-ben az egyik torony beomlásakor tönkrement, ezt 1960-ban egy 19. századi minta alapján készült Krisztus-képpel. Forrás: wikipedia ************************************ A KERT AMI GYILKOL...............  Akár egy érintés is halálos lehet a hírhedt alnwicki gyilkos kertben, de nem véletlen, hogy a turistákat ez sem tartja vissza.  A Northumberland megyei, festői kisváros, Alnwick hosszú ideje büszkélkedhet azzal, hogy magáénak tudja - Windsor után - Anglia második legnagyobb kastélyát, az utóbbi évtizedben pedig különösen népszerű úti céllá vált, köszönhetően a Harry Potter-filmeknek, melyek több roxforti jelenetét is az épületben forgatták.  A középkor szelleméhez és a varázslók földjének különös hangulatához mindemellett Alnwick egyedülálló kertje, azon belül pedig a hírhedt Poison Garden is hozzáteszi a magáét, Anglia egyik legmágikusabb helyévé avatva a legendák korának települését.  Alig több mint tíz évvel ezelőtt Northumberland hercegnője megálmodott egy olyan közkertet, ahol a családok együtt tölthetik az időt, megismerhetik az angol vidék minden szépségét, és elszakadhatnak mindennapi problémáiktól.  Az eredmény a belgiumi kerttervezők, Jacques és Peter Wirtz által létrehozott Alnwick Garden lett a maga eklektikus varázsával, hullámzó, vibráló színeivel, különleges építészeti megoldásaival és a vízesések között megbújó, növényeket gyűjtő és bájitalt készítő mágikus teremtményekkel, akik a híres varázslótanonc nyomdokaiban járva időről időre ellepik a környéket.  A kert az ország legnagyobb európai növénygyűjteményén, a bambuszlabirintuson, a vízből megalkotott szobrokon és a világ legnagyobb fára épített házikóin kívül azonban más különös látnivalót is rejt. Míg az Alnwick Garden színes virágágyásai és rózsalugasai között a látogatók útjuk során szinte minden érzéküknek átadhatják magukat, létezik a kertnek egy sötétebb, misztikusabb része is, melynek falai mögött - ahogy arra a hatalmas kovácsoltvas kapu sokat sejtető halálfejei és felirata is figyelmeztet - az érintés akár halálos is lehet.  Ez a hírhedt Poison Garden, vagyis a méregkert, melynek ágyásaiban a világ leghalálosabb mérgeit tartalmazó növények várják csendesen az idemerészkedőket. A 2005-ben megnyitott kert létrehozását a Mediciek legendás padovai botanikus kertje ihlette, melyben a szóbeszéd szerint ellenségeik számára írtak alá mérgekkel átitatott, halálos ítéleteket, célja azonban ennél jóval optimistább.  A Poison Garden megalkotói amellett, hogy a megfelelő mértékben használt növényi mérgek gyógyító hatásait kívánják megismertetni a nagyközönséggel, szeretnék felhívni a figyelmet a narkotikumok veszélyeire, emellett arra, milyen fontos lenne tudni, mely növényektől kellene óvakodni, a veszélyes mérgek egy része ugyanis a házi kertek gondozatlan, elvadult részeiben is előfordulhat. Mivel a kert egyes növényei akár megérintve vagy szagukat belélegezve is képesek betegséget, sőt, akár halált is okozni, a terület szigorúan csak vezetővel látogatható, emellett a csoportok ki- és bemenetele között szigorúan zárják, és napi 24 órában felügyelik.  A biztonsági okokból és jelképesen is ketrecekbe zárt cserjék, illetve a lángcsóvákat formáló ágyások között a világ csaknem 100 legendás gyilkosa kapott helyet, közöttük az egyik leghalálosabb mérget tartalmazó indiai farkasmaszlag, az ópiumhoz köthető, színes mákvirágok, az istenek gyógynövényeként emlegetett koka, a varázsgomba vagy épp a veszélyes afrodiziákumok. De meg lehet nézni azokat a fákat, melyek magjainak mérge, az öngyilkosságokhoz és patkány- mérgekhez használt sztrichnin tiszta tudat mellett vezet félelmetes haláltusához, vagy a világ minden részén előforduló bürök növényét, mellyel a kivégzésre ítélt ókori görögök - közöttük Szókratész - segítették magukat és egymást a kegyes halálba. A növényekhez kapcsolódó tudományos tények mellett azonban a látogatók jóval többet kapnak. Megismerhetik a hallucinogén anyagokhoz és mérgekhez kapcsolódó városi legendákat és népi babonákat is, közöttük például az üröm történetét, illetve a belőle készült ital, az Oscar Wilde óta zöld tündérnek nevezett abszint hatását a művészetekre és a történelemre, vagy épp azt, miképp terjedt el az ebszőlő narkotikus hatásai miatt, hogy használói, a boszorkányok valóban tudnak repülni. Kiderül továbbá az is, miért épp a dohány öli meg máig a legtöbb embert, és miért szenvedtek halálos szívrohamot azok a dohányt a ruhájuk alá csempésző tengerészek, akiknek bőrén át, mikor az egyenlítőt elérve egyre jobban izzadtak, túl nagy mennyiségű nikotin szívódott fel.  *************************************************** EGY FALU, AMI CSAK TÍZ ÉVENKÉNT LÁTSZIK Olaszország Atlantiszának is nevezik Fabricche di Caregginét, mely, ha épp látszik, kísérteties látványt nyújt.  Súlyos tragédiákat átélő települések szerte a világban találhatók, hiszen hol a szeizmikus föld- mozgások, hol egy közelben lévő aktív vulkán, hol pedig a víz teszi tönkre évtizedek munkáját. Az egykori boldog életek maradványai pedig szomorú mementóként maradnak meg az utókor számára, így akár idegen országokban is ismertté téve a valaha volt egyszerű, átlagos falvak nevét.  A természet munkálkodása ellen sokszor a modern korban is tehetetlenek az emberek, olykor azonban nem ez jelenti a veszélyt, sokkal inkább a pénz és a hatalom mámora, melynek hódolva sokan szinte játszi könnyedséggel áldoznak fel életközösségeket. Ez történt a következő, egykori település esetében is.  Fabricche di Caregginetörténete az 1300-as évekig nyúlik vissza, ugyanis ekkortájt érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét nyissanak, mely köré szerveződött később az itteni élet is. Ebben az időben épült meg a Via Vandelli út is, mely precíz mérnöki munka csodás megvalósulása volt. Az út a Tirrén-tengert kötötte össze a Padana-síksággal, ezzel a település infrastruktúrája is nagyot lépett előre, hisz kereskedelmi útvonallá is vált egészen addig, míg a karbantartás hiánya miatt teljesen szét nem esett. Ez oda vezetett, hogy az 1800-as évek elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a szegénység és nyomorúság évszázada következett. A vasipari munkákhoz értő lakosságnak az ősi mesterségekhez kellett fordulnia, hogy megbirkózzon az éhínséggel - a helyiek a mezőgazdaságban és a pásztorkodásban látták a reményt.  A 20. század legelején a helyi gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló márványbányáknak köszön- hetően, melyek kiszolgálása céljából az Edron-folyón vízierőművet is építettek. Így a lakosok felhagytak az addigi mezőgazdasági tevékenységgel, és a bányákban vállaltak munkát. A terület ipari és gazdasági fellendülése rohamos fejlődésnek indult. A jólét azonban nem tartott túl sokáig Fabricche di Careggine lakói számára. 1941-ben a Selt-Valdarno - vízierőmű-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek működését segítő duzzasztógát építését, 1947 és 1953 között pedig el is készült a 92 méter magas, 32 ezer köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az ára a völgy és egyben Fabricche település elöntése volt, melynek lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek az otthont jelentő 32 házat el kellett hagyniuk.  A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak, emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. Az épületek és az emlékek nem vesztek azonban végleg a feledés homályába, a mesterségesen kialakított tó vizét ugyanis tízévente egyszer leengedik tisztítás céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüre- sedett házak, a temető és a templom is láthatóvá válik, és újra megcsillan a napfény a falakon.  A különleges falu megóvása miatt, illetve azért, hogy a turisták ne csak tízévente lássák, felmerült az ötlet, hogy egy hatalmas üvegkupolát építenek köré, ám erre máig minimális az esély. Arra azonban már nagyobb, hogy egy műanyag csővel kerítsék körbe a települést, mellyel megvaló- sítják az állandó kivilágítást, ezzel együtt pedig a víz alatt is láthatóvá válnak Fabricche di Careggine házai. De addig is, 2014-ben várható a tó vizének újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét szép számban vonzza majd az utazókat.  [ Módosítva cs ápr 05 2012, 01:44 ] . Az akadályok nem törhetnek meg, hogy továbblépjek...  | ||
| Vissza az elejére | | ||
Powered by e107 Forum System