2015. ápr.
09
09
A macskadorombolás gyógyító ereje
szerző: Baba
Az Állategészségügyi és Ellenőrzési Hivatal becslése szerint több száz millió macska van jelenleg a világon, és Amerikában a legmagasabb a regisztrált macskák száma, körülbelül 80 millió. A macskák egy érdekes kapcsolatot fejlesztettek ki az emberekkel a történelem során, mely kulcsszerepet játszott túlélésünk szempontjából a mezőgazdaság hajnalától egészen mostanáig, amikor az ember legjobb kis barátjává vált.
Néhány ősi kultúrában még imádták is a macskát, szent állatoknak tekintették őket, mint akik belső bölcsességgel rendelkeznek. A legutóbbi tanulmányok ráadásul felfedik a macskák néhány egyedülálló gyógyító képességét.
A legújabb régészeti leletek azt mutatják, hogy a macska háziasítása visszanyúlik egészen az ókori egyiptomi korszaknál is korábbra, Krisztus előtt mintegy 9000 körül. 2004-ben egy neolitikus sírt tártak fel Ciprus szigetén, a Földközi-tengeren, amely egy férfi, és egy afrikai vadmacska csontvázát tartalmazta, felfedve egy jóval korábbi kapcsolatot az ember és a macska között, mint amit korábban gondoltak.
Egyiptomi hieroglifák történeteket mutatnak be Básztet istennő korából, akit néha oroszlánfejjel ábrázoltak, akit háború és védelmező istenként ismerünk.
Mafdet egy másik egyiptomi istennő, akit macskafejjel ábrázoltak, és az igazságszolgáltatás megszemélyesítője, védelmező isten volt. Ez talán egy macska képességeire való utalás volt, mely elpusztította azokat a kártevőket, melyek az egyiptomi élelmiszer ellátásra veszélyt jelentettek, vagy egy másik hivatkozás a macska meglepő jártasságára a királykobrák megölésében. A macska a termés védelmét ajánlotta fel a társadalomnak, cserébe élelmiszert és menedéket kapott az emberektől, ettől kezdve beszélhetünk az emberiség és a macskák szimbiotikus kapcsolatáról.
Napjainkban azt látjuk, hogy a macska a legnépszerűbb háziasított állat a világon. Ennek oka lehet az a csodálatos függetlenség, mellyel a macskák rendelkeznek, mivel csak alapvető szükségleteik vannak, mint az élelem és menedék, mellyel elégedetten képesek élni.
Ellentétben a kutyákkal, akik állandó szeretetet és figyelmet követelnek gazdáiktól, a macskák azt a benyomást keltik, hogy függetlenek, és ők választják meg, hogy mikor mutassák ki szükségüket, hogy szeretetet igényelnek, vagy szeretnének adni. Mégis bőséges helyet tartanak fenn a felfedezés, vadászat, alvás és játék napi rutinjának.
Testük a templomuk, a macskák órákat töltenek önmaguk ápolásával, és tisztaságuk fenntartásával. Egyes macskáknál egy megszállott tisztálkodási tulajdonság fejlődik ki, az úgynevezett pszichogén alopécia. A harcmezőn a macskák agresszív viselkedést mutatnak, ha területüket veszély fenyegeti, feláll a szőr a hátukon, hogy ijesztőbbnek tűnjenek más állatok számára. A macskák becslések szerint 1-4 milliárd madarat, 7-20 milliárd emlőst ölnek meg évente, egy olyan probléma, amit nem könnyű kezelni.
A macskákat régóta körülveszi a miszticizmus is. A világ különböző országainak mondái beszélnek a macskák azon képességéről, hogy a látható fény spektrumán túl is tudnak látni, lényeket vagy különböző frekvenciákat érzékelni. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a macskák meg tudják jósolni a jövőt, ahogy a bajszuk minden egyes rándulásáról azt mondták, hogy elárulja az elkövetkező eseményeket, mint például a rossz időjárást. A tengerészekről azt mondták, hogy ezeket a feltételezett pszichikai képességeket használták ki az időjárási viszonyok vonatkozásában a tengeren, és a hajón lévő kártevők elpusztítására.
Az emberiség és a macskák közötti kapcsolat több ezer éve virágzik és fejlődik, és ez várhatóan folytatódik az elkövetkező időkben. A macskák kiváló háziállatok a kisebb lakásokban, és Kína valószínűleg ezért a második legnépesebb ország a világon a macskák számát tekintve, mely közel 55 millió.
MACSKADOROMBOLÁS:
A dorombolás a macskafélék, különösképpen macskák, és leginkább a házi-, vagy fogságban élő macskák jellegzetes tulajdonsága, berregő-vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, mely általában az állat elégedettségét jelzi. A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, elégedettek, de sokszor ellenkező esetben is, a dorombolás nyugtató hatása miatt. A nőstény macska dorombol szüléskor, és később dorombolva „beszélget” kicsinyeivel. Kommunikálhatnának nyávogva is, ám a kölyök nem tud nyávogni, és anyatejhez jutni is egyszerre, míg dorombolni és szopni annál inkább. Az anyamacska és a testvérek dorombolása ráadásul megnyugtatja a kölyköket, amelyek együtt maradnak a fészekben. A fiatal példányok születésüktől fogva tudnak dorombolni, valószínűleg azért alakult ki ez a képességük, mert jelentősen elősegíti az életben maradásukat.
A nőstények párzás közben is dorombolnak. Pontos elmélet nincsen, csak sejtéseink vannak a dorombolás keletkezését illetően. A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük.
Néhány figyelemre méltó gyógyító tulajdonsága van az emberi szervezetre nézve. Többek között csökkenti a stresszt, segít a légzési problémákon, a szívroham megelőzésében.
A dorombolás jótékony hatással van a csontfejlődésre, a csontok és a bőr egészséges állapotának megőrzésére. Végeztek olyan kísérleteket, amelyekben azt vizsgálták, milyen hatással van a törött emberi csontok gyógyulására. Kiderült, hogy azoknak a betegeknek a csontjai gyorsabban gyógyultak, akiknek macska dorombolt az ágyukban, amíg lábadoztak, így nagyon sok ortopédorvos a dorombolás frekvenciájával azonos berendezést használ.
A macskák éjszakai vadászataik során karcolásokat, horzsolásokat, sebeket, sőt néha töréseket is szereznek. A dorombolással valószínűleg képesek sérüléseiket begyógyítani.
Nem csak a házi macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a vadmacska, a puma és a gepárd is. Más nagymacskák, például az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A hópárduc átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét. Létezik doromb névre hallgató aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott fogaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad. Hanggal fejezi ki örömét. Létezik doromb névre hallgató aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott fogaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad.
Talán mindannyian tanulhatunk valamit a házi macskáinktól, akár a nyugalomról, akár a jelenlétről. Mindannyian igazolhatjuk időről-időre megfigyelve állatainkat, hogy nyugalmuk teljességét láthatjuk minden pillanatban. Az állatok lehetnek nagyon kicsik, de sokkal több hálára képesek, mint egy átlagember. Fokozott érzékelésük lehetővé teszi számukra, hogy teljesen összhangban legyenek a körülöttük lévő természeti világgal, hallásuk, szaglásuk, légzésük segítségével, hasonlóan a szent leckékhez, melyeket a jógában tanulunk. Lehetséges, hogy az emberiség legnagyobb veszte a természettől való eltávolodás volt, és talán szőrös kis barátaink segíthetnek nekünk megtanulni, hogy újra magunkévá tegyük ezt a forrást.
forrás: /ujvilagtudat.blogspot.hu és Wikipédia/
Az Állategészségügyi és Ellenőrzési Hivatal becslése szerint több száz millió macska van jelenleg a világon, és Amerikában a legmagasabb a regisztrált macskák száma, körülbelül 80 millió. A macskák egy érdekes kapcsolatot fejlesztettek ki az emberekkel a történelem során, mely kulcsszerepet játszott túlélésünk szempontjából a mezőgazdaság hajnalától egészen mostanáig, amikor az ember legjobb kis barátjává vált.
Néhány ősi kultúrában még imádták is a macskát, szent állatoknak tekintették őket, mint akik belső bölcsességgel rendelkeznek. A legutóbbi tanulmányok ráadásul felfedik a macskák néhány egyedülálló gyógyító képességét.A legújabb régészeti leletek azt mutatják, hogy a macska háziasítása visszanyúlik egészen az ókori egyiptomi korszaknál is korábbra, Krisztus előtt mintegy 9000 körül. 2004-ben egy neolitikus sírt tártak fel Ciprus szigetén, a Földközi-tengeren, amely egy férfi, és egy afrikai vadmacska csontvázát tartalmazta, felfedve egy jóval korábbi kapcsolatot az ember és a macska között, mint amit korábban gondoltak.
Egyiptomi hieroglifák történeteket mutatnak be Básztet istennő korából, akit néha oroszlánfejjel ábrázoltak, akit háború és védelmező istenként ismerünk.
Mafdet egy másik egyiptomi istennő, akit macskafejjel ábrázoltak, és az igazságszolgáltatás megszemélyesítője, védelmező isten volt. Ez talán egy macska képességeire való utalás volt, mely elpusztította azokat a kártevőket, melyek az egyiptomi élelmiszer ellátásra veszélyt jelentettek, vagy egy másik hivatkozás a macska meglepő jártasságára a királykobrák megölésében. A macska a termés védelmét ajánlotta fel a társadalomnak, cserébe élelmiszert és menedéket kapott az emberektől, ettől kezdve beszélhetünk az emberiség és a macskák szimbiotikus kapcsolatáról.
Napjainkban azt látjuk, hogy a macska a legnépszerűbb háziasított állat a világon. Ennek oka lehet az a csodálatos függetlenség, mellyel a macskák rendelkeznek, mivel csak alapvető szükségleteik vannak, mint az élelem és menedék, mellyel elégedetten képesek élni.
Ellentétben a kutyákkal, akik állandó szeretetet és figyelmet követelnek gazdáiktól, a macskák azt a benyomást keltik, hogy függetlenek, és ők választják meg, hogy mikor mutassák ki szükségüket, hogy szeretetet igényelnek, vagy szeretnének adni. Mégis bőséges helyet tartanak fenn a felfedezés, vadászat, alvás és játék napi rutinjának.
Testük a templomuk, a macskák órákat töltenek önmaguk ápolásával, és tisztaságuk fenntartásával. Egyes macskáknál egy megszállott tisztálkodási tulajdonság fejlődik ki, az úgynevezett pszichogén alopécia. A harcmezőn a macskák agresszív viselkedést mutatnak, ha területüket veszély fenyegeti, feláll a szőr a hátukon, hogy ijesztőbbnek tűnjenek más állatok számára. A macskák becslések szerint 1-4 milliárd madarat, 7-20 milliárd emlőst ölnek meg évente, egy olyan probléma, amit nem könnyű kezelni.
A macskákat régóta körülveszi a miszticizmus is. A világ különböző országainak mondái beszélnek a macskák azon képességéről, hogy a látható fény spektrumán túl is tudnak látni, lényeket vagy különböző frekvenciákat érzékelni. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a macskák meg tudják jósolni a jövőt, ahogy a bajszuk minden egyes rándulásáról azt mondták, hogy elárulja az elkövetkező eseményeket, mint például a rossz időjárást. A tengerészekről azt mondták, hogy ezeket a feltételezett pszichikai képességeket használták ki az időjárási viszonyok vonatkozásában a tengeren, és a hajón lévő kártevők elpusztítására.
Az emberiség és a macskák közötti kapcsolat több ezer éve virágzik és fejlődik, és ez várhatóan folytatódik az elkövetkező időkben. A macskák kiváló háziállatok a kisebb lakásokban, és Kína valószínűleg ezért a második legnépesebb ország a világon a macskák számát tekintve, mely közel 55 millió.
MACSKADOROMBOLÁS:A dorombolás a macskafélék, különösképpen macskák, és leginkább a házi-, vagy fogságban élő macskák jellegzetes tulajdonsága, berregő-vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, mely általában az állat elégedettségét jelzi. A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, elégedettek, de sokszor ellenkező esetben is, a dorombolás nyugtató hatása miatt. A nőstény macska dorombol szüléskor, és később dorombolva „beszélget” kicsinyeivel. Kommunikálhatnának nyávogva is, ám a kölyök nem tud nyávogni, és anyatejhez jutni is egyszerre, míg dorombolni és szopni annál inkább. Az anyamacska és a testvérek dorombolása ráadásul megnyugtatja a kölyköket, amelyek együtt maradnak a fészekben. A fiatal példányok születésüktől fogva tudnak dorombolni, valószínűleg azért alakult ki ez a képességük, mert jelentősen elősegíti az életben maradásukat.
A nőstények párzás közben is dorombolnak. Pontos elmélet nincsen, csak sejtéseink vannak a dorombolás keletkezését illetően. A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük.
Néhány figyelemre méltó gyógyító tulajdonsága van az emberi szervezetre nézve. Többek között csökkenti a stresszt, segít a légzési problémákon, a szívroham megelőzésében.
A dorombolás jótékony hatással van a csontfejlődésre, a csontok és a bőr egészséges állapotának megőrzésére. Végeztek olyan kísérleteket, amelyekben azt vizsgálták, milyen hatással van a törött emberi csontok gyógyulására. Kiderült, hogy azoknak a betegeknek a csontjai gyorsabban gyógyultak, akiknek macska dorombolt az ágyukban, amíg lábadoztak, így nagyon sok ortopédorvos a dorombolás frekvenciájával azonos berendezést használ.
A macskák éjszakai vadászataik során karcolásokat, horzsolásokat, sebeket, sőt néha töréseket is szereznek. A dorombolással valószínűleg képesek sérüléseiket begyógyítani.
Nem csak a házi macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a vadmacska, a puma és a gepárd is. Más nagymacskák, például az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A hópárduc átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét. Létezik doromb névre hallgató aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott fogaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad. Hanggal fejezi ki örömét. Létezik doromb névre hallgató aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott fogaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad.
Talán mindannyian tanulhatunk valamit a házi macskáinktól, akár a nyugalomról, akár a jelenlétről. Mindannyian igazolhatjuk időről-időre megfigyelve állatainkat, hogy nyugalmuk teljességét láthatjuk minden pillanatban. Az állatok lehetnek nagyon kicsik, de sokkal több hálára képesek, mint egy átlagember. Fokozott érzékelésük lehetővé teszi számukra, hogy teljesen összhangban legyenek a körülöttük lévő természeti világgal, hallásuk, szaglásuk, légzésük segítségével, hasonlóan a szent leckékhez, melyeket a jógában tanulunk. Lehetséges, hogy az emberiség legnagyobb veszte a természettől való eltávolodás volt, és talán szőrös kis barátaink segíthetnek nekünk megtanulni, hogy újra magunkévá tegyük ezt a forrást.
forrás: /ujvilagtudat.blogspot.hu és Wikipédia/
