2012. szept.
01
  Ózonréteg: biztató kilátások
Kategória: Környezetvédelem - Közzétette: Erno
Szerző:Baba


Az OMSZ rendszeres mérései szerint a légköri ózon mennyisége – mintegy három évtizedes vészes csökkenés után – újra növekvő tendenciát mutat. A kialakult ózonlyuk által okozott veszély azonban még hosszú ideig fennállhat.

A legnagyobb mennyiségben a sztratoszférában található légköri ózonnak köszönhető, hogy létezik élet a szárazföldön, mivel az ózon atomfizikai tulajdonságai következtében elnyeli az élővilágra halálos ultraibolya sugárzás jelentős részét.

Ez a természetes védőrendszer megsérült, amikor az iparban és a háztartásokban széles körben alkalmazott halogénezett szénhidrogének nagyobb mennyiségben kezdtek feljutni a sztratoszférába.

A légköri ózon mennyisége a 70-es, a 80-as években, és a 90-es évek első felében csökkent a legerősebben, sőt még egy speciális jelenség, az Antarktisz fölött minden kora tavasszal megjelenő ózonlyuk is kialakult.
A jelenség felismerése arra késztette a fejlett országokat, hogy egyezményben korlátozzák az ózont lebontó halogénezett vegyületek alkalmazását.

Ma, 2011-ben úgy tűnik, kimondhatjuk, hogy az emberiség ezen összefogása sikeresnek mondható, mert mind hazánkban, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) méréseinek, mind a világ különböző országaiban történő mérések eredménye szerint az ózonréteg regenerációja megkezdődött. A légköri ózon csökkenése a 90-es évek második felében megállt.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1969 óta végzi a légkör ózontartalmának nagy pontosságú mérését. A mérési adatok azt mutatják, hogy a 90-es évek első felében tapasztalható drasztikus ózoncsökkenés az évtized végére fokozatosan növekedésbe ment át, amely azóta is tart. 2010 az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt a hazai mérések történetében.

A veszély azonban még nem múlt el. Erre legjobb példa, hogy az antarktiszi ózonlyuknál jóval kisebb északi-sarki ózonlyuk épp ez év tavaszán volt a legnagyobb eddigi története során, amelynek hatását a hazai mérési adatokban is meg lehet figyelni: március elejétől több mint egy hónapig állt fenn elég jelentős ózonhiány Magyarország felett, amely időtartam példátlan ebben az évtizedben.

Miért okozott globális riadalmat a légkör ózontartalmának csökkenése? Kérdésünkre Tóth Zoltán csillagász-meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálatnál a Napból érkező elektromágneses sugárzás méréséért, és légköri sugárzásátviteli vizsgálatokért felelős szakember válaszolt:

„Mivel az ózon atomfizikai tulajdonságai következtében erősen elnyeli a nagy energiájú, az élő és élettelen rendszereket is roncsoló UV sugárzást, döntő szerepe van a bioszféra, és így az emberiség védelmében. Ezért a tartós ózoncsökkenés az UV–sugárzás növekedését okozza. A hatás mértéke azonban igen nehezen mérhető, mivel az összefüggés nagyon bonyolult az ózoncsökkenés és a biológiai hatások között, mivel sok egyéb tényező is befolyásolja a biológiai rendszerek működését, reakcióit.”




Arra a kérdésre, hogy vajon van-e összefüggés a globális klímaváltozás és az ózonnal kapcsolatos problémák között, Tóth Zoltán határozott igennel válaszolt. Mint elmondta, ez természetes, hiszen az ózon is az atmoszféra része, így nem lehet független a klíma állandó változásától. „Ily módon az ózon is része a klíma minduntalan változásának. De mivel nagyon csekély mennyiségben (kis koncentrációban) van jelen a légkörben, az energetikában elhanyagolható a szerepe. Az ózoncsökkenés kiváltó oka egy speciális, a klímától független dolog volt: a halogénezett szénhidrogének bekerülése a légkörbe. Azért meg kell jegyezni, hogy a kémiai-légkör-dinamikai modellek az ózoncsökkenésnek csak egy részét tudták a légkörbe került halogénezett szénhidrogének számlájára írni, tehát nem kizárt, hogy az ózon az emberi tevékenység nélkül is egy kicsit erősebb változásba kezdett volna az elmúlt évtizedekben, mert a fizikai kényszerek ezt követelték meg” – mondta a szakember.

Ám van még egy fontos, és nem eléggé hangsúlyozott aspektusa is az ózon és a klíma kapcsolatának! Az ózont kialakító folyamatok sajátossága miatt ez az anyag nem egyenletesen oszlik el a légkörben, hanem egy adott, jól behatárolható magasság-tartományban, túlnyomórészt az alsó sztratoszférában, 15 és 25 kilométer között oszlik el. „Mivel atomfizikai tulajdonságai miatt jelentősen elnyeli az infravörös hullámokat, ez azt a réteget melegíti.

A globális légköri cirkulációt pedig nagymértékben meghatározza a függőleges hőmérsékleti rétegződés, ezért, ha egy réteg hőmérséklete hosszabb távon megváltozik, akkor ez befolyással lesz a globális áramlásokra, például módosulhatnak egyes ciklonpályák, ami beláthatatlan következményekkel járhat egyes életterek alakulására. Ez talán, a légköri ózontartalom csökkenésének relatíve gyors megállításával valószínűleg nem fog bekövetkezni. Kérdés persze, hogy a még a sztratoszférában jelenlévő négymennyiségű CFC meddig tud galibát okozni.

A javulás lassan és hullámzóan zajlik, mivel a légkör rendkívül komplex rendszer, az ózont károsító anyagok pedig rendkívül stabilak, ezért még sokáig együtt kell élnie velük a bolygónknak” – fejezte be Tóth Zoltán.

Írta: Horváth Árpád