2010. okt.
26
  Sorozatgyártasban a stringbike
Kategória: Egyéb - Közzétette: fidelius
Elindult a világújdonságnak számító magyar fejlesztésű lánc nélküli bicikli sorozatgyártása. Évente 70-80 ezer hagyományos kerékpár mellett várhatóan évi ezer darabot készítenek a magyar találmánynak külföldi piacra.


A találmány lényege, hogy a behúzó bowdent egy rugós csévélő húzza vissza. A kerékpáron két bowden van, az egyiket a jobb, a másikat a bal oldali pedállal toljuk. A pedál tekerése közben az egyik aszimmetrikus szerkezet félig kifelé húzza, majd visszaengedi a kötelet, amit egy rugó csévél vissza az agyra a következő húzásig. A hátsó kerék játssza el a lendkerék szerepét. A pedálok nem teljesen kör alakú, hanem egy kisség elliptikus pályát írnak le, ennek az előnye, hogy holtpont után kevesebb energiát igényel a mozgásuk.

A világújdonságnak számító, Stringbike névre keresztelt találmányt szeptemberben mutatták be az olaszországi Padova városában rendezett kerékpáros nemzetközi kiállításon, az Expobicin. A kerékpározás 150 éves történetében korábban nem jelent meg a piacon olyan lánc nélküli, szimmetrikus hajtású kerékpár, amely versenyképes a hagyományos modellekkel. A fejlesztők ígérete szerint a hajtás alkatrészei masszívak, az időjárás, a nedvesség hatásai ellen védettek és a talajtól elegendően magasan helyezkednek el ahhoz, hogy kövek, sziklák, faágak, bokrok ne okozhassanak bennük kárt, sőt, a kerékpár működését sem a sár, sem a homok nem befolyásolja.

Az [origo] kipróbálta a biciklit, amely lánc nélkül finomabban fut. A tesztből kiderül, hogy ez a megoldás akár forradalmasíthatja a kerékpárépítés eddig bevett szokásait, de ára miatt most még inkább drága prémiumtermék.




Elindult Rácz Gábor, Kohlheb Robert és Vonhauser Olivér találmányának sorozatgyártása a Schwinn Csepel gyárában

forrás:/origo.hu/

kapcsolódó cikk ;: Mi lesz veled csodabicikli? Katt ide!
2010. okt.
25
  Fejlett civilizáció az Antarktisz alatt ?
Fejlett civilizáció maradványaira bukkantak az Antarktisz alatt

szerzö : Szilágyi István

Állítólag már a nácik is felfedezték a maradványokat, és érdekes bizonyítékok is napvilágot láttak.

Az Antarktisz egy lakatlan, ugyanakkor csodálatos vidék, egyszerre veszélyes és veszélynek kitett hely. Éles kontrasztok jellemzik ezt a rejtélyes kontinenst, mely első látásra lakatlannak tűnik, pedig mégsem az: az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók igaznak hiszik, hogy az Antarktiszon élők léteznek, és rejtőznek mások elől.

A nácik már ismerhették a titkot

1938-ban a náci Németország szervezte az Antarktiszon a kor legszerteágazóbb kutatássorozatát, sajátjának nyilvánítva a területet, átnevezte azt Neuschwabenlandnak. Ismeretes, hogy a náci párt belsőbb körei különös jelentőséget tulajdonítottak az Antarktisznak, és a második világháború ideje alatt folyamatosan jelen voltak a területen.



Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy az Antarktisz jege alatt egy hatalmas világkatasztrófa által elpusztított, fejlett civilizáció maradványai találhatók. Feltehetően ez az a rejtély, melyre a nácik véletlenül rájöttek, és úgy vélik, azóta sötét erők szövetkeznek arra, hogy mindezt titokban tartsák.

Nemzetek közötti megállapodások védik

Az Antarktiszt több nagyhatalom által aláírt szerződés szerint irányítják, ami megakadályozza a túlzott fejlesztéseket és a természeti erőforrások kiaknázását. Figyelembe véve, hogy a kormányok a környezet védelmében általában nem a jó úton járnak, ez kicsit furcsának tűnhet. A feltételezések szerint az Antarktisz-szerződés igazi célja, hogy megakadályozza a nemkívánatos szervezeteket abban, hogy a három kilométer vastag jégpáncél alatt rábukkanjanak az igazságra.

Nixon titkos szervezete és a Titkos Föld program

Az elméletek szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1973-ban jött létre egy titkos szervezet, a Jason Társaság, melyet feltehetően Nixon elnök hozott létre. A szervezet szigorúan bizalmas célja a Titkos Föld névre keresztelt program irányítása, valamint az Antarktisz alatt található fejlett civilizáció maradványainak felderítése mellett egy vagy két másik helyszín feltérképezése volt.

Az összeesküvések hátterében álló más csoportoktól eltérően a Jason Társaság feltehetően félig-meddig jó szándékból tette volna mindezt, az volt a célja, hogy az Antarktisz rejtélye titok maradjon örökre.

Állítólag a társaság arra törekedett, hogy elegendő információt szerezzen az eltűnt, felsőbbrendű fajról, és megvédje az emberiséget attól, hogy hasonló sorsa jusson.

Idegenek lehettek?

Egyes vélemények szerint, amennyiben az Antarktisz jege alatt valóban egy eltemetett ősi kultúra maradványai találhatók, akkor az feltehetően nem emberi természetű, hanem egy idegen civilizációé. A teória hívei szerint az összeesküvés célja az, hogy eltitkolják, hogy egykor idegen lények éltek a Földön.

A Piri Reis-térkép - a legmeggyőzőbb bizonyíték

Az egyetlen megdöbbentő bizonyítékot, mely arra enged következtetni, hogy az Antarktisszal kapcsolatos összeesküvés-elmélet megalapozott lehet, egy eredeti dokumentum jelenti, az 1513-ban Konstantinápolyban rajzolt Piri Reis-térkép. Ezen a térképen nem csupán Afrika nyugati partja és Dél-Amerika keleti partja látható egyértelműen, hanem az antarktiszi kontinens jég nélküli partvidéke is, melyet Maud királynő földjének hívtak.



A Piri Reis térképen jól látszik a két sarkvidék
Az Antarktiszt csak 1818-ban fedezték fel, a meglepő precizitással megrajzolt térképet pedig csak az 1950-es években hozták nyilvánosságra, amikor a föld mélyére hatoló radartechnológia lehetővé tette a geológusok számára azt, hogy elsőként pillantsák meg a jégpáncél alatti birodalmat. A térképet korábbi tengerészeti térképek alapján rajzolták meg, arra viszont senki sem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni, hogy hogyan ábrázolhatja egyáltalán azt, ami rajta szerepel. Más hasonló térképek is léteznek, melyek alátámaszthatják azt az elképzelést, miszerint az Antarktisz szolgált otthonául annak a sokak által ismert, elveszettnek hitt civilizációnak, melyet Atlantisznak hívnak.

A tudomány nem talált még elfogadható bizonyítékot


Ezidáig nem találtak a tudomány számára is elfogadható bizonyítékot arra, hogy az Antarktiszt egykor nem borította jég, ezért sokak szerint képtelenség az a feltételezés, mely szerint egy civilizáció élt ott - legalábbis az utóbbi 15 millió évben. Olyan régészeti leletekre sem bukkantak, melyek esetleg a kontinensen egykor élő, fejlettebb kultúráról árulkodnának.
Ám az 1998-as eseményekre sincs válasza a mai napig a tudósoknak: ekkor egy, a Richter-skálán 8,1-es erősségű földrengés rázta meg az Antarktiszt.
A történtek felajzották a világ hírügynökségeit, megtörténtek a szükséges előkészületek, mozgósították Ausztrália teljes keleti partját - a hatóságok attól tartottak, hogy egy hatalmas szökőár tart feléjük.

A kórházakat, a rendőrséget és a katonaságot is mozgósították, de a várt cunami nem jött. Az ügy azért érdekes, mert a Déli-sark egyetlen lemezből áll, így nem létezik logikus magyarázat arra, hogy mi okozhatott ott ilyen erősségű földrengést.

forrás: /kinyilnak az X-akták/

2010. okt.
24
  Meglepö elemek a Holdon..
Holdba tavaly októberben becsapódó LCROSS amerikai űrszonda több száz kilogramm jeget, ezüstöt, higanyt és más meglepő vegyi elemet vert fel - jelentették be a NASA kutatói, akik több cikket is publikáltak a Science legújabb számában.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) 79 millió dolláros LCROSS-programja (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) azt volt hivatott kideríteni, hogy van-e víz a Hold pólusain. Az LCROSS-t a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszondával egyszerre indítottak 2009. június 18-én, a Kennedy Űrközpontból, s október 9-én csapódott be a déli pólus környékén lévő Cabeus-kráterbe.

A becsapódás 25-30 méter átmérőjű krátert hozott létre, s körülbelül 4000-6000 kilogramm törmeléket, port, jégkristályt vert fel. Mint Anthony Colaprete, a misszió vezető kutatója kiemelte, a NASA számításai szerint a kráterben lévő anyag 5,6 százalékát teszi ki a jég. A kráterben 4,5 millió liter "víz" lehet, olyan mennyiség, amely elegendő félezer olimpiai szabványú uszoda megtöltésére.

A jég jelenléte biztató az esetleges jövőbeli Hold-bázisok szempontjából, amelyek lakói a készleteket ivóvízként, de akár rakéta-üzemanyag előállítására is hasznosíthatják. A vegyelemzések során kiderült, hogy a felvert anyag a jégen kívül szén-monoxidot, szén-dioxidot, ammóniát, nátriumot, ezüstöt, higanyt tartalmazott.
forrás: /mti/

2010. okt.
23
  Megfejtették a kakukk titkát...
Kategória: Állatvédelem - Közzétette: fidelius
szerzö: Pesthy Gábor

Egy napig képes visszatartani már kész tojásait a kakukk, hogy fiókája hamarabb kifejlődjön, s így előnyhöz jusson a gazdamadár utódaival szemben - fejtette meg a kakukk titkát egy magyar kutatók közreműködésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport. A kakukk örökös evolúciós versenyben áll gazdamadaraival, melynek során számos trükköt fejlesztett ki a mostohaszülők becsapására. Ezek egyike, hogy a tojásai előbb kelnek ki, mint a gazdák tojásai.

Kakukkfiókát etető cserregő nádiposzáta


A más madarak fészkébe tojó, úgynevezett költésparazita kakukk (Cuculus canorus) több módon is igyekszik kicselezni a kiszemelt gazdamadarat, ebből az egyik a tojások megtévesztő színezete. A kakukk másik trükkje, hogy a fiókája rendszerint egy nappal korábban kel ki a tojásból, mint mostohatestvérei, s kikelése után három napon belül mostohatestvéreit - akár tojás, akár fióka állapotban vannak - kilöki a fészekből. Így csak ő részesül minden szülői gondoskodásból, s a gazdaszülőknek egyetlen saját fiókája sem repül ki a fészekből. De vajon hogyan biztosítja a kakukk, hogy az ő fiókája keljen ki elsőnek a tojásból?

Egy angol tudományos szaklapban (Proceedings of the Royal Society) nemrég megjelent cikk megfejtette a rejtélyt. A Tim Birkhead sheffieldi professzor szervezte nemzetközi együttműködésben két magyar kutató is részt vett: Moskát Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum közös Állatökológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója és Bán Miklós, a Debreceni Egyetem PhD hallgatója. A kutatók számos madárfaj tojásának kotlási idejét hasonlították össze, s kiderült, hogy a kakukk tojásában az embrió már fejlődésnek indul, amikor a tojó becsempészi azt a gazda fészkébe. A frissen lerakott kakukktojásban az embrió egynaposnak tűnik más madárfajokhoz képest, a zebrapinty tojásai például pontosan 24 órás kotlás után érik el ezt a fejlettséget.

A kakukktojó trükkje, hogy 24 órára visszatartja tojását, mielőtt lerakná. Ezalatt a 40 Celsius-fokos hőmérsékleten annyit fejlődik az embrió, mint a fészekben 31 óra alatt, ahol csak 36 fok van a kotló madár alatt. Ez az előny elegendő a kakukktojásnak, hogy a gazdatojásokat megelőzve keljen ki a fióka belőle. A jelenséget belső inkubációnak nevezték el. Korábban nem tartották lehetségesnek, hogy egy madár visszatartson egy teljesen kifejlett tojást, ám az új kutatási eredmények megmagyarázzák a kakukkok különös viselkedését, ami kiváló alkalmazkodás a költésparazita életmódhoz.

forrás: /origo/


2010. okt.
21
  Farkasok, határok nélkül...
Kategória: Állatvédelem - Közzétette: fidelius
Magyarországon a XX. századra gyakorlatilag eltűnt a farkas, de mára akadnak olyan területek, ahol fel-fel bukkanhat egy-egy példány. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is ilyen hely!
Séta során nem futunk vele össze
Az 1960-as években egyfajta folyamatos farkas jelenlétet feltételeztek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kutatók, hiszen ebben az időben jelentősebb populáció jelent meg a Kárpátok térségében. Fölvéve a kapcsolatot a Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységgel próbáltuk megtudni, hogy területünkön vajon ma is találkozhatunk-e farkasokkal.


- Egyértelműen állíthatom, hogy nem – kezdte Szabó Tamás a Naturapark koordinátora – hiszen a farkas, ha csak teheti kerüli az emberek által lakott területeket, s a kutatók is csak a legritkább esetben találkoznak farkasokkal. A szakember elmondta, hogy a kutatók lábnyomokból és a hátrahagyott ürülékből, a préda maradványaiból tudnak farkas jelenlétre gyanakodni, mivel a behívó hang utánzásakor felelni felelnek a farkasok, de nem mutatkoznak meg.

Lónyánál lőtték az utolsót
Szabó Tamás hozzátette – Tudomásom szerint a legutolsó regisztrált farkas-észlelés a hetvenes években volt Lónyánál, ahol ki is lőtték az állatot, s azóta nem beszélhetünk állandó farkas jelenlétről a megyében, mindössze alkalmi előfordulásról Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tévedne egy-egy kósza egyed át a határon – különösen télen, amikor a vadászterületet amúgy is kiszélesítik -, de az emberek által intenzíven lakott megyénkben nem vernek tanyát.

Aranysakál és hiúz is előfordult már
Annak ellenére, hogy az Északi-Középhegység a farkasok elterjedési területének a peremét jelenti, a kutatók mindössze Aggteleken tudnak egy farkas családról, amelyik huzamosan hol hazánk, hol Szlovákia területén tartózkodik. Természetesen a hazai farkas előfordulásokat nagy mértékben befolyásolja a Kárpátok térségében (Szlovákia, Ukrajna, Románia) élő populáció alakulása.

Szabó Tamás hozzátette, hogy medve előfordulásról beszélni sem érdemes, de Aranysakált már megfigyeltek Tiszabereknél, hiúzt pedig még a nyolcvanas években a Bockereki erdőségben.

forrás:/erdon.ro/
Oldal:  1 2 3 ... 63 [64] 65 66
Hírkategóriák